Budapest a sokszínűség városa. Elég csak megnézni a városrészek és utcák neveit, kicsit betekinteni a történetükbe és máris látjuk Budapest multikulturális gazdagságát, ami visszaköszön a vallásban és az imahelyek változatosságában is.

A kellemesen meleg napsugarak, a sárguló falevelek, az egyre korábban érkező naplemente mind-mind együtt hozzák el az ősz különleges hangulatát Budapestre. Ilyenkor a legjobb gyalogszerrel bejárni a várost és gyönyörködni páratlan szépségében.

A pesti Dunakorzó az idelátogatók méltán kedves helye. Kevesebben tudják azonban, hogy Budapestet a folyó közepéről is meg lehet csodálni.

Budapestet okkal nevezhetjük a múzeumok városának is. A Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum vagy Nemzeti Múzeum sokak számára ismert. Ugyanakkor nagy előnye a budapesti múzeumi szcénának, hogy remek gyűjtemények a városban szinte mindenhol találhatók, így Budapest kevésbé frekventált részeit is megismerhetjük.

A budai barlangok a Budai-hegység nagy részét felépítő karbonátos kőzetekben – mészkő és dolomit – feláramló meleg és a leszivárgó hideg karsztvizeknek köszönhetően kezdtek kialakulni mintegy 15-20 millió évvel ezelőtt. Azonban természetes bejáratok híján még a XIX. században sem tudtak létezésükről. Bányaművelések, alapmélyítések, csatornaépítések során bukkantak rá a barlangrendszer részeire a XX. század elejétől fogva. Mára közel 60 kilométernyi barlangrendszert ismerünk a Budai-hegységben és a feltárások, kutatások még nem értek véget!

Budán valaha kiterjedt borvidékek adtak jó minőségű, keresett borokat. Sajnos a filoxéra, majd az urbanizáció elvitte mindet, a budai kadarkának csupán az emléke maradt, de az egykori budai borászkodás nem tűnt el nyomtalanul.