Nyitólap  |  Kapcsolat  |  Szakmai oldalak  |  Sajtószoba  
  EN  |  DE  |  HU        
|    Kultúra    ||||
    Múzeumok    |    Galériák    |    Egyedi kiállítóhelyek    |    Zene, tánc, színház    |    Tematika    |    Szeretem Budapestet    
    Főoldal        Kultúra        Szeretem Budapestet    
"Budapesten elérhető a zene hangja"


2012. szeptember 5.


„Az ismeretlenségtől való félelem a zene hatására semmivé válik. S Budapesten elérhető a zene hangja.” vallja Szilasi Alex zongoraművész, akinek neve mára összeforrt Chopin-nel, a Pleyel zongorákkal és a zeneszalonokkal. Fontosak számára a valódi, jelentést adó történetek, legyen szó zenéről, vagy Budapestről. Sokrétű, kultúráért végzett tevékenységéért a nemzetközi elismerések (A Lengyel Kultúráért Érdemrend, Chopin-útlevél) után 2012. augusztus 20. alkalmából Magyar Arany Érdemkeresztet vehetett át.

 

Szeretettel és tisztelettel gratulálok a kitüntetéshez. Mit érzett, amikor megtudta, hogy a magyar állam által adományozható egyik legrangosabb elismerésben részesül?

 

Nagyon jólesett. Minden alkalommal, ha az ember dicséretet kap, olyan érzés, mint kisgyerekként egy elismerő simogatást kapni, vagy felnőttként egy jól megérdemelt kézfogást. Szükség van a visszajelzésre. Főként büszkeséggel gondolok a kitüntetésre, hiszen hazai elismerés, igazolása annak, hogy elismerik a munkásságomat itthon és odafigyelnek rám. Azonban fontos, hogy ez a díj visszaigazolás a tanároknak, akik a pályára készülőknek lehetővé teszik a boldogulást, és a magyar zeneoktatásnak is. Továbbá személy szerint az én tanáraimnak, szüleimnek, és az intézményeknek is, ahol tanultam. Harmincévnyi tanulás van mögöttem, itt Magyarországon. Mindig felmerül a kérdés, hogy ez hogy térül meg. A válasz, hogy lassan, de biztosan, rengeteg odafigyeléssel, gyakorlással és tanulással.

 

Említve a 30 évvel ezelőtti időket; Pármában született, gyermekkorában költöztek Budapestre. Milyen korai emlékei vannak a városról?

 

Az első élményem Budapestről a Hősök tere, oda vittek először a nagyszüleim. Próbálták elmagyarázni a szobrok történeteit, de én csak álltam a hatalmas téren, és nagyon elveszettnek éreztem magam, hiszen addig Olaszországban nevelkedtem. Hét és fél éves lehettem. Utána átmentük a csónakázótóhoz, és a Vajdahunyad várnál megállapítottam, hogy itt már jól érzem magam. Magyar vagyok, de nem Magyarországon születtem. Szükségem volt egy európai összekötőelemre, és a Vajdahunyad vára építészetében egy helyen vettem észre a számomra szükséges kapcsolódási pontokat. Egyből megfogott Anonymus, és Hunyadi Mátyás is, aki gyerekkori példaképemmé vált, mondani sem kell, hogy azért, mert Beatrice révén uralkodása alatt meghonosodott az itáliai reneszánsz. Mind a mai napig gyakran járok oda.

 

Ez az egyik kedvenc helye?

 

Igen, a külföldi ismerőseimet is mindig oda viszem, ha a magyar történelem iránt érdeklődnek, hiszen a különböző korok építészeti stílusjegyeivel olyan, mint egy expo. Remélem, ezzel az adottságával az új készülő múzeumi negyed is élni fog. Egyébként a kedvenc helyeimet mindig az adott órának, napnak, évszaknak tulajdonítom. Például hat-nyolc óra gyakorlás után nagyon szeretek sétálni. Kötelező köröm a vársétány, mert általa Budapest központjában körbejárhatom az összes égtájat, csak körbe kell mennem. Messze ellátni akár Ausztriáig, Szlovákiáig, persze képletesen. A Halászbástyát is nagyon szeretem, korábban gyakran felmentem, de a lezárás óta csak egy-egy nagyobb esemény, koncertturné zárásaként látogatom meg. Vannak titkos helyeim is, ahova rituálészerűen járok, ilyen a Mátyás templom tornya, de nagyon szeretek sétálni a Margitsziget kétszáz éves fái alatt is, vagy gyalog átmenni a Lánchídon.

 

S hogy viszonyul a belvároshoz?

 

Majdnem harminc évet töltöttem a belvárosban. Már kiköltöztem, de a rituális jellegű belvárosi séták megmaradtak. Budapesten nagyon kevés olyan ház van, ahova ne lehetne emléktáblát kitenni. Büszkén hirdetném, hogy mennyi minden történt, a kisebb eredményeket is. Például hallottam, hogy egy belvárosi ház lakóközössége összefogott, hogy rendbehozzák és megszépítsék a belső udvart. Kicsi, de példaértékű tett, ez is emléktáblát érdemelne. Az ilyen apró gesztusok, városi legendák is jelzik azt a fajta féltést és szeretetet, mellyel a lakók odafigyelnek a városra. Nagyon szeretem például a Vörösmarty teret és a hozzá kötődő legendát, amit még gyerekkoromban nagyapámtól hallottam. A történet szerint gyűjtést rendeztek a szobor felállításáért és egy nagyon szegény idős hölgy egyetlen garasát is odaadta, amit be is építettek a szobor oldalába. Ez is egy olyan legenda, melyen keresztül személyessé válik számomra a város, hiába változott sokat. Pont ezt szeretem Budapestben, hogy nem statikus. Szeretem, ha megújul, csak akkor aggódom, ha nincs összekötő kapocs a régi és az új között.

 

Van egy szobor, amelynek egyedülállóan személyes története van az Ön számára, amely különösen kötődik Önhöz. Mi is a budai Chopin-szobor pontos története?

 

A varsói Chopin2010 emlékbizottság elnöke, Waldemar Dabrowski úr adományaként kaptam egy XIX. századi művész párizsi, Chopint ábrázoló szobrának másolatát, köszönetnyilvánításként a Chopin emlékév során végzett munkámért. Semmiképp sem szerettem volna csak a saját kertemben felállítani. Budavár önkormányzata örömmel fogadta a megkeresést, és a szobor végül a Horváth-kertben, Budán került elhelyezésre. Minél több ilyen jellegű látványosság tapasztalható egy városban, annál inkább érezhető a lakók hozzáállása történelmükhöz és kötődése napjaikhoz. A szobrok kiváltképp közvetítik ezt, és Budapesten nagyon sok ilyen van, ebben felvesszük a versenyt Párizzsal és Londonnal is. Örülök, hogy én is hozzátehettem egy kicsit.

 

Budapesten elérhető a zene hangja


Szilasi Alex zongoraművész és a Chopin-szobor, melyet Budapestnek adományozott

 

És Varsóéhoz is, hiszen...

 

Cserébe, mivel egy ilyen nemes ajándékot szívesen viszonoz az ember, Liszt Ferenc mellszobrát, Gerő Katalin szobrászművész alkotását adtam Varsónak, melyet a híres Chopin-szobor közelében, a Lazienski parkban állítottak fel.

 

Melyek azok a helyek, amiket egy zenekedvelő utazónak feltétlen fel kell keresnie, ha Budapesten jár?

 

A Zeneakadémiát, egyértelműen, bár most felújítják. Csodálatos épület, a nagyterme a világon mindenhol elismert. Koncertek szempontjából a Müpa nagyon fontos helyszín, de az MTA dísztermét, ahol én is szeretek játszani, és a kisebb koncerthelyszíneket is feltétlen ajánlanám.

 

A még nem zenekedvelőket illetően; hogyan lehet a mindennapjaik részévé tenni a komolyzenét, persze akkor, ha megvan rá a hajlandóság? Melyek az első lépések?

 

A zene lényege, hogy vagy tevékenyen részt veszek benne, vagy hallgatom. Mindkettő előkészületet igényel, de nem rituális értelemben. Addig nem lehet élvezni, amíg naponta nem szakítunk rá időt. Az elhallgatás, a csend, megtöltésre alkalmas pillanatok. Ilyenkor áldozni kell magunkra időt, akár egy hang, akár egy saját élmény újra lejátszásával. A zene, mint tevékenység, egy magasabb rendű érzék, fontos része a személyiségfejlődésnek és az egyéni véleményalkotás képességének, nem véletlen, hogy sok korban igyekeztek óva inteni tőle. A kérdésre azt válaszolnám, hogy fontos minél több hangvilágot megismerni, sok zenét hallgatni. Ehhez előbb persze önismeret kell, de megéri! A zene gátokat tud ledönteni, s rajta keresztül az ember szó szerint legyőzhetetlennek, határtalannak érzi magát. Egy önálló, véleményt alkotni tudó ember pedig már tudja, mit akar. De akkor sem szabad félni, ha az ismeretlennek vágunk neki a zene világában, mert biztos, hogy nem távozunk élmény nélkül. Az ismeretlenségtől való félelem a zene hatására semmivé válik. Ráadásul az az érzés, hogy a mellettem lévőnek is hasonló élményben van része, megmutatja a saját helyemet a közösségben, és a közösség helyét is az életemben, hiszen a társaság, akikkel szeretek együtt lenni, az életem részévé válik. Ha két ember végignéz egy kiállítást, hasonló élményekkel gazdagodik. Ha összefutnak egy másik helyen, például egy koncerten, lehet, nem ismerik egymást, de ismét hasonló benyomás éri őket. S innentől kezdve lehet tradícióról beszélni egy városban, arról, hogy mi a szerepe a közösségnek a társadalomban. Ha egy városban sok kávéház, színház, koncerthelyszín van, adott a lehetőség a közösségi létre, amelyen keresztül egy város lakosságát össze lehet tartani. S Budapestben tetszik, hogy sok színház, múzeum van, és hogy minden zenei stílus megtalálható. Budapesten elérhető a zene hangja.

 

Ugyanilyen bennsőséges közösségi élményre adnak lehetőséget a szalonok, zeneszalonok is, és főleg az Ön gondozásában tartott események, melyek során történetek, magyarázatok segítségével kerülhetnek közel a zenéhez az emberek.

 

A szalonok jelentősége abban rejlik, hogy olyan fórumot biztosítanak a hallgató és az előadó között, amit nem lehet egy nagy koncertteremben megvalósítani. Az a fajta intimitás, amit egy magánlakás ideiglenesen zeneszalonná alakított nappalija nyújtani tud, olyan tulajdonságokat szabadít fel, amiről nem is gondoltunk korábban. Az emberek másképp viselkednek, hiszen ismerős környezetben vannak. Nincs tét, nincsenek gátlások, benyomásokra, pillanatokra is fókuszálni lehet. Gyerekkoromban például, amikor rádiót hallgattam, sajnáltam, hogy nem tudom visszahallgatni, ami tetszett, ezért mindig felvettem. A koncertteremben elhangzó előadásoknak is megvan ez a fajta folyamatossága, de a szalonban akár többször is át lehet élni ugyanazt az élményt, hiszen a résztvevők a saját kedvük szerint alakíthatják a programot. Összehasonlíthatatlan.

 

Egy XXI. századi nyüzsgő nagyvárosban milyen szerepe lehet a XIX. századi szalonkultúrának?

 

Most, a XXI. században, amikor kevés időt töltünk magunkkal, és a környezetünkkel, igen aktuális szerepe van. Egy ilyen baráti, családi összejövetellel lehetőség nyílik a feltöltődésre, amit munkaidőben nehéz megtalálni. Sokáig tagadták, hogy szükség van lecsengésre egy nap után, most már minden kultúra belátja, hogy szükség van egymásra és magunkra, magunk ápolására, s a fizikain túl a szellemi és lelki feltöltődésre is. A gyakorlati szempontokat tekintve ma dilemma, hogy mennyire lehet megnyitni a lakásokat, hiszen más a kialakításuk, nehezen fér el tíz-tizenkét ember. Vagy vállalni kell, hogy egy kis időre többen leszünk szűk helyen, vagy keresni kell egy alkalmasabb helyet, s ilyen lakásokból, vagy helyszínekből rengeteg van Budapesten!

 

Szalonjai során nem csak a közönség bontakozhat ki, Ön is számtalanszor bizonyította már improvizációs képességét. Bár most zongorán nem tudja megmutatni, de ha Budapest zene lenne, milyen lenne?

 

Mivel 23 kerület van, 23 zenészre gondolok, akik együtt játszanak, hiszen minden kerületnek megvan a maga sajátossága. Mindenhol van olyan hangzásvilág, ami számomra tapintható, hallható. Ezeket mind összehangolnám, s bár minden kerületnek lenne kibontakozási lehetősége, a szóló alatt is kísérnék a többiek folyamatosan. Folyamatos összhang, együtt játék lenne.

 

Mikor lesz legközelebb zeneszalon és milyen feladatok várják ősszel?

 

A Magyar Tudományos Akadémián három alkalommal, szeptember 15-én, október 26-án és december 15-én. Hamarosan Lengyelországban és Franciaországban is kamarazenei felvételeket készítek, valamint késő ősszel-kora télen Kínában koncertezem. S nemsokára megjelenik Varsóban egy CD Chopin összes noktürnjével. A darabokat Chopin-korabeli Pleyel pianínón játszottam.

 

Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok.

 

 

Rakács Anett

BTDM Nonprofit Kft.



Eseménynaptár

augusztus
HKSZCSPSZV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Szállásfoglalás Budapesten

Jegyvásárlás online

Fesztivál, színház és minden más!
Jegyvásárlás »

Autóbérlés
Béreljen autót partnereinktől
Látogasson meg minket
   
Iratkozzon fel angol nyelvű hírlevelünkre

Your name: *
Email: *

Időjárás előrejelzés
Keresés
  Közzéteteli kötelezettség  |  Oldaltérkép