Nyitólap  |  Kapcsolat  |  Szakmai oldalak  |  Sajtószoba  
  EN  |  DE  |  HU        
|    Kultúra    ||||
    Múzeumok    |    Galériák    |    Egyedi kiállítóhelyek    |    Zene, tánc, színház    |    Tematika    |    Szeretem Budapestet    
    Főoldal        Kultúra        Szeretem Budapestet    
"Ha Budapestről színdarab készülne, happy end-del végződne!"


2012. július 3.

 

Énekel, táncol, zenél, szinkronizál és főként játszik. Posta Victor, a Madách Színház színművésze sokoldalú tehetség. Öt éves kora óta zongorázik, tizenhárom évesen már szerepelt, hat évig pedig mindkét művészeti ágat magas fokon művelte Svájcban. Amikor Bázelben elérte amire vágyott, döntenie kellett. Egyértelmű volt számára, hogy a színművészetet és Budapestet választja. Azóta láthattuk már többek közt Fantomként, vámpírként, fáraóként, lovagként, újabban pedig József Attilát személyesíti meg. Szereti megismertetni Budapest rejtett titkait külföldi barátaival és amikor csak teheti, gyalog jár. Leginkább a IX. és VII. kerület között sétálva futhatunk Vele össze.

 

Két okból is tudsz külső szemlélőként tekinteni Budapestre, hiszen Debrecenben születtél, és töltöttél hosszabb időt külföldön. Azonban már svájci tanulmányaid előtt is éltél Budapesten, és jelenleg is ide köt hivatásod. Kérlek, mesélj a korai emlékekről, az első benyomásról, és arról, hogyan változott a fővároshoz való viszonyod a külföldi tapasztalatok után.

 

Gyermekként egyértelmű volt a zenei pálya, ezért a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakán kezdtem meg tanulmányaimat. A színházi pályám is elindult gyerekként, tizenhárom évesen Orczy-t játszottam a Légy jó mindhaláligban. Egyből megfogott a színház világa, de nézőként is, mert gyakran jártam a fővárosba színházba. Tizenhat évesen indultam öcsémmel a Ki mit tud? versenyen, amit épp a Madách Színházban tartottak. Nagyon tetszett a város és a budapesti forgatag. Már akkor éreztem, ha valaki el akar érni valamit, Budapestre kell jönnie. Fel is vettek a budapesti Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolába, közben párhuzamosan végeztem el a gimnáziumot Debrecenben, de sosem temettem el azt a vágyamat, hogy színész leszek. Tizennyolc évesen költöztem Svájcba. Fájó szívvel ugyan, de saját választásomból hagytam el a várost. Nagyon nagy váltás volt a pörgő Budapestről a nyugodtabb, pedánsabb Bázelbe költözni, s bár hiányoztak a monumentális utak és a forgatag, lelkileg mégis úgy éreztem, hazaérkeztem. A svájciak hihetetlenül pedánsak és én is ilyen vagyok, szeretek pontos és precíz lenni. Hat évet éltem Svájcban, ahol színészi karrierem is beindult, majd a Space Dream című sikerprodukció főszerepe után úgy éreztem, nyitnom kell más területek felé is. A zongorát egy időre mellékvágányra tettem, hiszen úgy éreztem, muszáj táncolnom, énekelnem és játszanom. Ilyen szempontból Budapest Európában az egyik legjobb hely, nagyon sok musicalt játszunk, melyek Nyugat-Európából csupán néhány év csúszással érnek el hozzánk. Részben emiatt döntöttem úgy, hogy hazajövök, s régi álmomhoz hűen a Színművészetin tanulok. De azért is, mert tudtam, ha élnem kell valahol, akkor ez az a város! Rögtön visszatértek a pozitív gyerekkori emlékek, élveztem a forgatagot. Egyedül a svájci precizitás hiánya zavart eleinte, de semmilyen csalódást nem éreztem.

 

Hogyan inspirál Téged a főváros? Van-e olyan hely, amit szívesen felkeresel feltöltődés céljából, vagy volt-e már arra példa, hogy egy szerep kedvéért jártál nyitottabb szemmel?

 

Nagyon szeretek sétálni, gyalog átmenni a hídon, magamba szívni a város hangulatát. Nagyon szeretem a Várat, gyakran sétálok a Duna-parton. Amikor visszatértem, fontosnak tartottam, hogy Budapest nevezetességeit megnézzem turistaszemmel is, különös tekintettel azokra a részekre, amelyek el vannak takarva, amiket nem annyira szeretnek mutogatni. Az Én, József Attila c. bemutató kapcsán felkerestem azokat a helyeket, ahol a költő élt, pl. a Gát utcát, és nem csak azért, mert épp a IX. kerületben lakom. Színészileg tartottam nagyon fontosnak átérezni a hely hangulatát. Azért is szeretem a IX. kerületet, mert a modern, felújított résztől csak egy-két utcát kell megtenni a század eleji hangulatért az érintetlen, omló vakolatú klasszikus környékig, és engem a város rejtett részei is nagyon vonzanak.

 

 

Posta Victor, a Madách Színház színművésze (fotó: Szakál Szilvia)

 

Mire legyünk nagyon büszkék?

 

Szakmai szempontból büszkének kell lennünk a színes színházi kultúránkra. A budapesti színházak rendkívül változatos programmal szórakoztatják a közönséget, pl. a Madách Színház musical-repertoárja egészen kiemelkedő. Zongoristaként büszke vagyok a világhírű magyar zenei képzésre, nagyon sokszor fogadták örömmel, hogy Kodály országából jöttem. Ezen kívül számos gyönyörű nevezetesség, múzeum közül választhat az idelátogató, és a Szent Koronára különösen büszkének kell lennünk!

 

Turisztikai szempontból a színházi előadások háttérbe szorulnak a nyelvi korlátok miatt. Azonban vannak kulturális turisták, akik szeretnek megismerkedni a nép nyelvével is, és számukra kiváló lehet egy olyan darab, ami az egyik legnagyobb költőnk szavain szól, vagy épp azok a Webber musicalek, melyek világszerte rendelkeznek azonos elemekkel. Mi a véleményed erről?

 

A musicalek magas fokú szórakoztatást ígérnek, bátrabban lehetne szervezni rá csoportokat. Főleg, ha elérhető közelségből jönnek, például Bécsből. Nagyon sok osztrák rajongó érkezett a Vámpírok bálja előadásra, akik utazó rajongótáborként nyomon követik a többi bemutatót is. A nálunk bemutatott musicaleket mindenképpen lehet ajánlani, hiszen annak, aki ismeri a történetet, nem jelent problémát, hogy nem anyanyelven hallja, sőt. Persze nagy segítség, hogy a zenés színházakban működik az idegen nyelvű felirat. Az Én, József Attila c. darab egészen különleges. Hiszen a rendkívül színes magyar költészet egyik meghatározó figurájáról szól. A darab fontos része a vers. Eleve verset mondani magyar hagyomány. Persze a nézőnek muszáj ismernie a történelmi hátteret és a század eleji hangulatot a helyes befogadáshoz. Azonban nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a darabbal létrejött egy „magyar termék”, hiszen magyar költőtől hallunk verseket, magyar író, zeneszerző és rendező közvetítésével. Tehát nem kell feltétlenül minden zenés darabot külföldről importálnunk. Kötelességünk darabokat létrehozni, megalkotni a saját magunk számára fontos értékeket és ezeket közvetíteni a műfaj kedvelőinek.

 

Ad szárnyakat a magyar egyetemi oktatás a diákoknak, hogy akár itthon, akár külföldön képesek legyenek idegen nyelven játszani? Van erre vonatkozó speciális nyelvi képzés a Színház- és Filmművészeti Egyetemen? 

 

A Színművészeti Egyetemen a nyelvoktatás nem a legfontosabb. Nézőpont kérdése, hogy ez jó-e, vagy sem. Elvégre magyar színészeket képeznek és még az az öt év sem elég, hogy anyanyelvünk nemességét kellően kibontsuk. Az egész nyelvünk egyedi, tehát az ehhez kapcsolódó gondolkodásmódot is kellene tanítani. Idegen nyelv tanítására tehát nem is jut elég idő, az egyénre bízzák. Én is kint tanultam meg németül olyan szinten, hogy aztán színpadra állhassak.

 

Van erre példa hazai viszonylatban? Mi mennyire vagyunk nyitottak a külföldi színészekre?

 

Szerintem nem hozna be több nézőt, ha Magyarországon angolul játszanánk. Turisztikai szempontból még vonzóbb is, hogy ugyan felirattal, de egy általuk ismeretlen, különleges hangzású nyelven látják kedvenc darabjaikat. Egyre több külföldi zenész és táncos dolgozik Magyarországon, de a színház más. A színházban az anyanyelvünk a legfontosabb, azt kell magas szinten művelnünk.

 

Ha Budapestről színdarab készülne, milyen lenne? Milyen történetet tudnál elképzelni, ahol Budapest a főszereplő?

 

Történelmi musical lenne. Magyarországnak érdekes és színes, ugyanakkor összetett és nehéz történelme van, hiszen nagyon sok mindenen ment keresztül az ország és a főváros is. De egy biztos: mindenképp happy end-del végződne. Nem csak a műfaj jellege miatt, hanem azért, mert ha meg tudott maradni a magyarság a történelem viharaiban, akkor az a történet csak happy end-del végződhet.

 

Addig is, miben láthatunk Téged ősztől?

 

Az Operaház Fantomjában fantomként, a József és a Színes Szélesvásznú Álomkabátban fáraóként, a Jézus Krisztus Szupersztárban Pilátusként, a Spamalotban többek között Sir Galahadként és természetesen József Attilaként.

 

Szeretsz itt élni?

 

Igen.

 

Nagyon köszönöm a beszélgetést.

 

Rakács Anett

BTDM Nonprofit Kft.



Eseménynaptár

szeptember
HKSZCSPSZV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930
Szállásfoglalás Budapesten

Jegyvásárlás online

Fesztivál, színház és minden más!
Jegyvásárlás »

Autóbérlés
Béreljen autót partnereinktől
Látogasson meg minket
   
Iratkozzon fel angol nyelvű hírlevelünkre

Your name: *
Email: *

Időjárás előrejelzés
Keresés
  Közzéteteli kötelezettség  |  Oldaltérkép